Feladta....

Gyászolunk...

Találós kérdés...

Hogy lehet,hogy valakinek egyetlen fia születik,mégis két menye van...?
Elmesélem...
Ez úgy lehetséges,hogy a válás után maradt űr helyébe nem a bosszú költözik,hanem a testvéri szeretet..
Én azt gondolom,lehetnek viták,harcok,olykor akár heves veszekedések is,de ha az a szerelem,az a kapcsolat igaz volt,akkor létezik az összetartozás érzése.Az az érzés,ami kicsit testvéri,kicsit baráti,kicsit családtagod érzés.Ez az után jöhet létre,amikor lemész a probléma gyökeréig,és megérted a másikat.Nem értesz vele egyet.de megérted Őt.Éppen ezért nem akarsz vele többé együtt élni,de elveszíteni sem,így nem a házastársad lesz a továbbiakban,de a családod része marad.
Hát így történik meg az,hogy én maradtam a "menyük" ,még ha jött egy új is.
Először tétováztam kicsit,kicsit előre  merészkedtem,majd hátráltam,nem tudtam,ők hol tartanak,bennük milyen helyet foglalok el.Hogy szükség van e rám...?
De mennyire!!!
Az anyósom hetek óta nem eszik,csak 1-2 falatot,inni is kortyokat..
De amikor megfőztem neki a közös kedvencünket,a spenótot,megette az egész tányérral...
És két bögrével megitattam vele abból a málnás löttyből,amit vittem,és akart volna még...
És,hogy mennyire megérte diétás csokiért mászkálnom,mert azt is evett,igaz milliméteres kockákra törve adogattam a szájába,de egy fél kis csokit kívánt és el is fogyasztott.
Hihetetlen volt látni!
Apósom...ma kinyújtottam felé a kezemet,megszorította,átöleltem,érezte,hogy nincs egyedül.
Hihetetlen volt!
Mert hogy Ő egy kemény székely ember,aki még soha nem mutatta ki az érzelmeit ebben az életben...
Éreztem,hogy szükségük van rám,és,hogy én nagyon is a menyük vagyok,és leszek is mindig...
Ettől még lehetek valaki másnak is nagyon jó menye,végtére is,egy szívbe sok mindenki belefér...

A megbocsátás...

Sokan feltették nekem az elmúlt napokban azt a kérdést,mért teszem?

Hogyan tudok azok után,ami történt ekkora szeretettel,békével a szívemben,magam egóján átlépve így hozzá állni a nagymama betegségéhez?

Mért érint meg ennyire az exem lelke,az exanyósom betegsége.

Azon túl,hogy ilyenkor minden felül íródik,és csak az a beteg asszony számít...van itt még valami..

A válasz nagyon egyszerű!

Én most lettem szabad!

Erről leginkább Árgyélus tudna beszélni...

Vele sem voltam az.Az sem volt elég nekem,a szerelem,a boldogság...kevés volt!

-Mért nem hagyod magad szeretni?-hányszor kérdezte ezt!

Mert volt a lelkemnek egy sötét foltja,egy gát,ami rabságban tartott,amitől nem tudtam megszabadulni.Próbáltam neki elmagyarázni,és azt hiszem értette is valamelyest,de segíteni nem tudott.

Csak én magamon...

Ugyanis meg kellett bocsátanom...
Magamnak,a gyermekeim apjának,és a feleségének..

Az egyik változás,melyet végbe kell vinnünk,hogy több szeretettel tölthessük meg életünket,a megbocsátás.Elmúlt sérelmekhez ragaszkodunk,bezárkózunk és érzelmileg elszigeteljük magunkat önvédelemből,és közben lelkileg elérhetetlenné válunk a szeretet adása és elfogadása szempontjából.

A legnagyszerűbb gyógyító cselekedet a megbocsátás.És az egyik legnehezebb is.Kiüríti a régi haragot,vádat,félelmet,bűntudatot és fájdalmat,és helyet csinál az új szabadságnak,életerőnek,örömnek,szeretetnek,békének.Önmagunknak nyújtott kedvesség,ajándék.A másik embert is gyógyítja,de végső soron önmagunk felszabadításáért történik.Minden megbocsátás azzal kezdődik,hogy önmagunknak megbocsátunk.Csak ezután tudunk másoknak.Minek abba a dologba kapaszkodni,ami vissza tart a szeretettől?Meg kell kegyelmeznünk magunknak és másoknak.Hagyni kell,hogy meggyógyuljunk,hogy szabadok legyünk,hagyni,hogy szeressenek bennünket,és mi is szerethessünk.Kulcs,mely ajtót nyit...

Az élet nagy tanító!A nagymama súlyos betegsége nagy tanító!

Egy szerelem,ami kudarccal végződött ugyan,nagy tanító!

Hosszú idő volt,mire eljutottam idáig.És ha nincs Árgyélus,még most sem jutottam volna el.Kellett az a kapcsolat,az a fiú,hogy rávilágítson arra,nem hurcolhatom ezt tovább,lehetséges a változás,ha ÉN AZT AKAROM!

És most,mintha akaratomon kívül cselekednék,minden megtörtént....magától!

Remélem,nem csak engem tanított meg valamire ez a tragédia.Hanem a másik főszereplőt is!Szeretném hinni,hogy megváltozik az értékrendje,ráeszmél,mi is fontos ebben az életben.Nem az anyagi javak felhalmozása,önmagunk imádata,mindenki elé sorolása.Remélem kinyílik a szeme,és meglátja az értékeket,amit az élettől kapott,azokat az embereket,akik szeretik,és mellette állnak,bármi történjen is!

Ajánlom egy kedves ismerősöm gyönyörűségeit!

Katt rá!

Gyönyörű ékszerek egy kedves ismerősöm boltocskájában kedvező áron!

Amikor az élet írja a forgatókönyvet....

.....és Te eldöntheted,meghallod e,amit a sors mondani akar Neked?
Vagy egoizmusba temetkezve süket és tétlen maradsz...

Egy hete még a normál kerékvágásban zajlott az életünk,ment mindenki a maga dolgára.
Aztán fordult egyet a Világ és a volt férjem édesanyja,gyermekeink,nagymamája kórházba került..
Akkor még senki sem sejtette,hogy nagyon beteg..
Mint ahogy azt sem,hogy hétvégére már csak gépekhez kötve fog tudni élni.
Kritikus az állapota,és sajnos nincs sok esély a felépülésre..

Kettőnk kapcsolata közel sem volt felhőtlen a múltban.
De ez a múlt,elmúlt,ami most van,az egy nagy beteg ember,aki kiszolgáltatott,aki a gyerekek mamija,aki még nagyon fiatal az ilyesmihez,akinek most az lenne a dolga,hogy lássa az unokáit felnőni.

Vannak helyzetek az életben,amik felül íródnak..
Soha nem gondoljuk,hogy megtörténik velünk valaha,hogy mi ezt,vagy azt fogjuk majd tenni,aztán az élet elvezet egy olyan útra,hogy ösztönből mégis megtesszük.

A történetbe bekapcsolódik ugyanis két nő..
A múltbéli feleség és a jelenlegi feleség...
Két nő,akik egymás ádáz ellenségei,riválisai,sorsuk azonban ezen a ponton pár napra összefonódik
Pár napra letesznek mindent,amit a lelkükben cipelnek,felülemelkednek önzőségen,sértettségen,szerepeken, és egymást váltva,a legnagyobb egyetértésben ápolják,segítik a nagymamát,hogy az méltósággal búcsúzhasson ettől a Világtól.
Hogy miért?Mert belülről egy hang azt ordította nekem,hogy ezt kell tennem...

Kiakadtam...

Sejtettük,hogy emelt szint,meg nehéz,meg gimnázium...
Na,de most már kezdek kiakadni!Azért még csak 11-12 évesek!
Olyan szöveges feladatokat kapnak házi feladatnak,hogy nekem is bele törik a bicskám sokszor,és van,hogy az előkotort gimnáziumi tankönyveimből kell utána néznem egy- egy dolognak....a 10.-esből mondjuk...
Hmmm...

Íme egy feladat,mai különösen kiakasztott,mert abszolút értéket még nem is tanultak!

Négy különböző egész szám összege nulla.Melyek lehetnek ezek a számok,ha van közöttük olyan,amelynek az abszolút értéke 4 és ennél nagyobb abszolút értékű tagja nincs is az összegnek?

Vagy egy másik!

Egy üzletbe 4 láda alma érkezett,mindegyikben ugyanannyi.Ha mindegyik ládából kiveszünk 13,5 kg-ot,akkor az összesben annyi marad,amennyi egy-egy ládában eredetileg volt.Mennyi alma volt egy-egy ládában?


Nem tudom,csak én érzem úgy,hogy ezek igenis nehezek?

Pöttöm Panka is megkezdte...

Harmadikos nagylány már a kislányom is :)
Nála nincs nagy változás,hacsak az nem,hogy mostantól nem iskola otthonos,hanem napközis.
Jobban oda kell figyelni a bepakolásnál,mert már nem a suliban tartják a könyveket,a leckére is minden nap rá kell néznem,viszont délután könnyebben elhozható,mert csak délelőtt van órája.
Tehát több a hiba lehetőség,itthon hagyott könyvek,rosszul bepakolt cuccok terén,ami az én csélcsap kislányomnál hatványozódik.
Bogi totál ellentéte,szétszórt,játékos,álmodozó...

Bár arcán már látom a nagylányosabb vonásokat,ez a viselkedésében még nem hozott változást :)
Ő az az igazi kis bájos baba még most is.

Reggel egész jól megúsztuk a dugót,mert sikerült hét előtt elindulnunk.
Csak néhányszor ment fel a vérnyomásom,amikor valaki gyök hárommal haladt előttem..
Persze azonnal lehet tudni,hogy az ilyen nem kis gyermekes anyuka,akinek rutinszerű az ámokfutás :D
Naná,hogy ment az ásítozás egész nap...:)
Kezdetnek bőven elég ez a két nap!