2010. augusztus 25., szerda

Dr.Pita von Vandenplas...

Barátság....
Olyan elcsépelt ez a szó mostanság.Nekünk annyira mást,annyival többet jelent.
21 éve a legjobb barátom,keresztapukánk,lelki társam,bátyám,családom...a családjával együtt.
És a bizonyíték arra,hogy lehet igaz,tiszta barátság férfi és nő között.
Gyermekkorunkban ismerkedtünk meg,és mélyült egészen máig a kapcsolatunk.
Szétbonthatatlan kötelék.Olyan,melyre sokan egész életükben csak áhítoznak.
Mindketten büszkék vagyunk erre,és lányainknak is csak ilyet kívánunk.
Merthogy neki is lánya van,melyre mindig is vágyott.
Életünk minden fontos eseményén együtt vagyunk,akár a testvérek,beleillünk egymás családjaiba.Együtt éltük át kamaszkori gondtalan időszakunkat,annyi nevetéssel,
annyi emlékkel,csodával,szerelmekkel,kalandokkal.Egy időben váltunk szülőkké,
lettünk önállóak.Végigizgultuk egymás nehezebb szakaszait,rohantunk,ha baj volt
,segítettünk felhúztuk a sárból és hazavezettük.Bogi születésekor természetes volt,hogy a
vér szerinti bátyám lett a keresztapa,Timcsi születésekor természetes volt,hogy Pita,
mert Ő a másik nem vérszerinti bátyám.
Mostanában ritkán tudunk találkozni...
Ritkán,mert elszólítja Őt egy nemesebb,tiszteletre méltó feladat,az édesapját segíti,ápolja.
Amit olyan türelemmel és fantasztikusan végez,hogy bárki megemelhetné a kalapját.
Ma jelképesen doktorrá avatta magát,mert annyi időt tölt egészségügyi intézményekben
,hogy azt mondja kijár neki.Lassan műthetne is...
Nehéz neki....
Múlt héten már-már kicsit elhagyta az ereje,és kiborult a bili.
Mert úgy volt találkozni tudunk mi hárman Szilvivel kiegészítve,aki a harmadik részünk(de ez majd egy másik bejegyzés)családjainkkal együtt,de nem sikerült.
Aggódott,hogy esetleg eltávolodunk egymástól a rég nem látás miatt...
Szerintem Ő sem gondolta komolyan,hiszen ez nem fog megtörténni!
Itt és most megnyugtatom!
A családunk részei!!!






2010. augusztus 24., kedd

Hihetetlen fejlődés...

Tavaly ilyenkor szorongva készülődtünk az iskolára Timcsivel.Elsőbe ment.Mármint én szorongtam inkább,nem Ő.Az én kis halkszavú,sírós lányzóm vajon helyt tud e állni......
18 kg-osan,picin,törékenyen,érzékenyen....
Úgy,hogy az óvodában minden anyáknapi műsor,évzáró,karácsonyi előadás zokogásban fejeződött be.Utált szerepelni,tövig rágta a körmeit,szinte sokként élte meg.
Aztán elkezdődött az iskola...
Tüneményes tanító nénikkel,édes pici elsősökkel...
Minden megváltozott!Az első megrökönyödést akkor éltem át,amikor az évnyitóról mosolyogva,szinte repülve jött haza.Majd következtek a piros csillagok,ötösök,dícséretek,a körömrágás teljes elhagyása.
Kicserélték ezt a gyereket!Tele lett barátnőkkel,imád suliba járni,a karácsonyi műsort megduplázva még a nővére osztályában is verset mondott a nagyokkal(a felvételen a nővérével mond épp verset).Ez soha addig nem fordult elő.Az oviban sírásba fulladtak a szavalási kísérletek.És én olyan büszke vagyok,hogy eljutottunk ide,hogy megérkezett!!
Év elején még álmaimban sem sejtettem,hogy év végén öt napos erdei iskolába fogjuk elengedni,és még szuperül is fogja érezni magát(csak a szülei rágták tövig a körmüket)
Most egy héttel a suli kezdete előtt egyáltalán nem szorongunk(ok).
Már nagyon várja,készülődünk...én pedig imádom!
A felvételen Bogika még nem a nagy fuvoláján,de azért gyönyörűen kíséri a műsort az osztálytársnőjével.
video

2010. augusztus 23., hétfő

Lara...


Egy ismeretlen beteg kislány,akire még az is felkapta a fejét,akinek nincsen gyermeke,férfi és nő,öreg és fiatal,mindenki akinek odabent,valahol legbelül,mélyen a szívében érzései vannak.
Tavaly rengetegszer szóltak róla a híradások,így engem is megérintett ez a két ember.
Két ember,mert egy édesanya elkeseredett kűzdelméről,emberfeletti harcáról is szólt ez a szomorú történet.A kis Lara és az Ő édesanyja...
Az a szívbeteg kislány,aki életének kilencven százalékát kórházban töltötte.
És az az édesanya,aki egyedül,apa nélkül vágott bele a harcba,olyan méltósággal és erővel,amire csak egy anya képes,aki ősi ösztöneivel meg akarja menteni a gyermekét.
Ő nem sejtheti,mert nem volt alkalmam,hogy elmonjam,de sokszor belőle merítettem erőt,a
teljesen más típusú,ehhez képest csip-csup gondjaim elviseléséhez.
Felkutattam őket és telefonon is beszéltünk,szerettem volna segíteni....
Persze nem öntelt Istenségnek képzeltem magam,de lelki támogatásomat ajánlottam fel neki.
És nem zárkózott el,hanem hálás volt,kedves és barátságos.Olyannyira,hogy tavaly Húsvétkor még arra is vette a fáradtságot,hogy felhívjon és boldog ünnepeket kívánjon.
Vele örültem(és merem állítani egy ország is)amikor megtörtént a műtét.
Én azt hittem jól vannak,hogy vár rájuk egy új élet....
Én azt hittem vannak boldog befejezések és nem csak a mesékben...
Rendkívüli módon lesújtott,hogy nem így történt...
Nem fogom kimondani AZT a szót,ami nyílván való,mert szerintem képtelenség kimondani.
Neki egyszerűen csak vissza kellett térnie...
Hiszen aki csak ránézett,tudja miről beszélek...
Egy angyal volt és vissza kellett mennie.....


Ha egyszer valaha az édesanyjának lesz ereje elolvasni ezt a bejegyzést,talán egyetért majd velem....


Jó utat kicsi Lara.......



2010. augusztus 19., csütörtök

Múltidéző...

M








Soha nem gondoltam volna,hogy az emlékeknek lehet illatuk,hogy megpillantva egy apró,pici foszlányt a múltból, felidéződik minden,akár csak egy film,amit valamikor régen láttunk.
Már sok ideje nem gondolunk rá,az agyunk,a szívünk mégis egy kicsinyke zugában őrzi
a pillanatokat,amik fontosak voltak...
Gyermekkorunk egyik nagyon meghatározó helyszínén jártunk,Velencén.
Mert épp erre sodort minket a szél,erre vitt utunk.Másnak egy csöppnyi tó,egy hely,ahol lehet
strandolni,kirándulni.Nekünk a bátyámmal varázsa van,mert sok éven át itt töltöttük a nyaraink egy részét.És most együtt,mi ketten és a lányok meglátogattuk ezt a helyet.
Hosszú évek óta nem jártam erre felé,mégis,amikor közelítettünk ahhoz az utca felé,melynek az elágazásánál megpillanthatom a csöpp kis házat,minden bevillant...
A lángos illata,annak a lángosé,amelyik teljesen elázott,mire hazavittük,mert épp ömlött az eső.A játékbolt,ahol az üresüvegekből összegyűjtött pénzen vízipuskát vettünk.Az áporodott tócsák illata,mely nagy esők után megmaradt a földutakon,és ahol ebihalakat és békákat vadásztunk.Az étterem,ahol először ettem rántott sajtot,és én végig azt hittem gyerekként,hogy húst eszem.A kinti grillsütő illata,ahol a csirkék forogtak,a kertben,a kilátó,ahol nagyon fújt a szél....
Amikor megálltunk a ház előtt,ami egyébként már teljesen megváltozott,már nem volt ugyanaz.
De a kerítés még az a kerítés,az a huszonvalahány évvel ezelőtt látott kerítés volt.
Hogy lehet,hogy ami három évvel ezelőtt történt velem,már csak sejlik,erre pedig emlékszem?
Mi tetté emlékezetessé?Elsősorban a családom,a barátok,akik nagyon közel álltak hozzánk,a mi gyerekbandánk,fiúk és lányok,a tó hangulata,a hely varázsa,az a sok nevetés,gondtalanság.
Jó volt megmutatni a lányaimnak,amiről eddig csak meséltem nekik.
Persze csobbantak egyet a tóban,barangoltunk,megnéztük a vízisízőket,hekket ettünk és sült virslit,és még ilyen gyönyörű szitakötőt is láttunk,mint amilyet a képen mellékelek.
Szuper nap volt,múltidéző,merengő,túrázó,csobbanó....

2010. augusztus 17., kedd

Útkeresés...


Rengeteg dolog tölt el örömmel,de a legjobban azok a dolgok kötik le a figyelmemet,melyekkel alkothatok.Teljesen mindegy mi lesz belőle a végén,a lényeg,hogy szép dolgot teremtsek elő.
Így nem meglepő,hogy hirtelen ötlettől vezérelve varrtam már függönyt,sorozatosan ruhákat tervezek,mézeskalács házikót sütök Karácsonyra,töklámpást Hallowinre,szülinapi tortát gyártok,melyet aztán az égig magasztalnak,és még sokáig sorolhatnám...
Az egyik ilyen dolgot kiemelném,talán azért,mert kaptam elég visszajelzést,hogy érdemes lenne többet foglalkoznom vele.Ez pedig a rajzolás.Természetesen az előbb felsorolt dolgokhoz kellő kézügyesség is szükséges,mint ahogy ehhez is.Ami alap, és megvolt már gyermekkoromban is.
Csak soha nem figyeltem(ek) oda rá,soha nem tanultam,fejlesztettem,csiszoltam.
Sokkal később,felnőttként jöttem rá,hogy ez a dolog mennyire fejleszthető.Miután minden nappal
jobbakat készítettem.Merthogy maximalista lévén soha nem vagyok elégedett,így újra és újra nekiülök,hátha jobban sikerül a következő.És én magam is döbbenten látom a fejlődést,amit saját magam tapasztalatai révén fedezek fel.
Néha olyan jó leülni és kikapcsolni az agyamat és csak erre összpontosítani.Kizárni a külvilágot,a betegessé vált rohanást,az idegbeteg embereket.Rajzolni és megnyugodni....
És talán az sem véletlen,hogy a házunk építésekor amikor elsőként felfedeztem a hatalmas padlást,egyből az jutott eszembe,milyen szuper lenne berendezni egy amolyan elvonulós,rajzolós,festős szobának...egyszer...




Csere-bere...

Tegnap este Bogi kezdte az esti zuhanyzást.Komótosan besétált a fürdőszobába,letusolt,majd
felöltözött az éjszakai szerkóba.Hallgatott,de mélyen megdöbbentette a dolog(mert később elmesélte),hogy az előző este még laza poló időközben vagy összement,vagy egy
nap alatt Ő hízott a duplájára.Hamarosan Timcsi sietett pancsolni ugyanígy,Ő viszont egyáltalán semmi különöset nem tapasztalt azután,hogy felöltözött.Csak kisvártatva,amikor egymás mellé kerültek,akkor hullott le a lepel és derült fény a titokra.Hát persze,hogy egymás pólójában feszítettek!Nagyon vicces volt,mert Timcsi kb. ötször is elférhetett volna Bogi felsőjében,Bogin viszont majd szétpattant a varrásnál a húgáé.
Én pedig gyorsan megörökítettem a csere előtti és utáni állapotot,a képeken jól látható a különbség....

2010. augusztus 12., csütörtök

A mi kuckónknak lelke van...

Téglák,falak,cserepek,ablakok,ajtók....a házunk.
Egy egyszerű ház,megannyi emlékkel,titokkal,vidámsággal és szomorúsággal.
De mitől lesz otthon?Nem a beépített építőanyagok teszik azzá.
És,hogy mért tűnődöm ezen?A tegnapi spontán baráti összejövetelünk
gondolkodtatott el.Merthogy ide mindenki szívesen jön...és marad...és nem akar hazamenni.
Merthogy én csak a barátnőmet hívtam át egy kis baráti csevejre,mégis a végére egy tucatnyian lettünk.Kicsik és nagyok.És nagyon jól éreztük magunkat.
Szóval,sokat segítenek a barátságosan berendezett szobák,bútorok és függönyök.
Méginkább a konyhával egybeépített nappali,a kert és a terek.
De mégsem ez az oka.....
Talán az illatok.Az otthon melegének illata,mely rendkívül sűrűn vegyül frissen sütött kalács,sütemény illatával.De még ez is kevés lenne...
A titok talán abban rejlik,hogy aki betekintést nyer az otthonunkba,az nagyon közel kell,hogy álljon a szívünkhöz.Azoknak mindig nyitva áll az ajtó.Nekik mindig jut egy szelet pizza,vagy sütemény.Legyen akár éjjel vagy nappal.A családom és a barátaim.A barátaim,akik nem egyenlőek a haverjaimmal és ismerőseimmel.Merthogy abból tengernyi van...
A barátaim....akikért a tűzbe mennék,akikben feltétel nélkül megbízom,akik a bajban is velem voltak és osztoznak az örömeinkben.Persze voltak akik időközben kihullottak.Akiket csak felruház az ember baráti köntöst aggat rájuk,mégsem azok..
Szóval a mi házunk lelkét ,valójában mi adjuk.Mi teszünk hozzá és mi veszünk el belőle.
A ház csak megteremti a feltételeket ahhoz,hogy létrejöhessenek ezek az összejövetelek...


2010. augusztus 7., szombat

Az én kicsi hősöm...

Hogy mért is a férfiak az erősebbik nem?!
Talán,mert termetükből,alkatukból kifolyólag alkalmasabbak a megmérettetésekhez.
De lelki erőben semmi képpen.Esélyük sincs a nőket megközelíteni.
És hogy miért tűnődöm ezen?
Bogica végre átesett a régen tervezett szájsebészeti műtétjén.
Rég tervezett,mert 4 éve tudjuk már,hogy neki 4-el kevesebb fog jutott,mint az átlag embernek,ugyanis az 5-ös fogai hiányoznak,lent is,fent is.
De hová tűnhettek?Egyszerűen nem nőtt-gondoltuk-,de nem így lett.
Idő közben ugyanis meglettek.Igaz,kicsit másképp,máshol,máshogyan.
Nos hát,ők négyen együtt felvándoroltak a felső állkapocsba,és ők négyen együtt
ott éldegéltek,míg rájuk nem találtunk.Meg kellett szűntetni ezt a
társbérletet,magyarul,ki kellett műteni őket.
Anyai szívem már napokkal előtte nyugtalankodott,mert Bogi az ég Világon
szinte mindenre allergiás.És hát ide kellett egy elefántnak való érzéstelenítő.
Bogi bezzeg csak az miatt aggódott,hogy kiműtik a vámpírfogát,amire
oly büszke volt, így a Twilight őrület időszakában.
Megvolt...Három....Egy pisszenés nélkül,semmi sírás,gyávaság,de még csak nyöszörgés sem.
Rettenetesen feldagadt a feje,természetesen azonnal rátörtünk az orvosra,hogy ez normális reakció e,de ő csak mosolyogva nyugtatgatott,hogy igen.Így vártunk,hogy hasson és bemehessünk.Félrebiggyedt száj,dagadt fej,szülők aggódva,Bogi teljes nyugalom.
Bementünk.Mindenképp bent akartam lenni,és mivel beszélgetésbe elegyedtünk az orvossal,
és kiderült az én régi egészségügyi kötődésem,így végig asszisztáltam az egészet.
Láttam már csodákat,abszolut nem hat rám rémisztően a vér,de ha a gyerekedről van szó,az teljesen más.Konkrétan Bogi agyára mentem az örökös aggodalmammal.
Végül sikerült kiszedni a nem odavalókat.Hát mit mondjak,még az orvos is elájult,mert 3 eltévedt fog,plussz egy hatalmas fognak látszó képződmény került ki.
Négy varrattal fejeződött be a művelet.Az én kislányom pedig egy árva szót sem panaszkodott.
Olyam türelemmel viselte,hogy bármely felnőtt megirigyelhetné.
Nagyon büszke voltam rá!Rendben ment minden,pár nap múlva a varrat is kikerül és jöhet a fogszabályozás.Most egy kicsit fáj a tüsszentés,a nevetés és a fuvola is pihenget Bogival együtt...

2010. augusztus 2., hétfő

Csingiling...





És ha már a meséknél tartunk....
Azért még ma is születhetnek olyan alkotások,melyek
megmaradtak gyönyörűnek,gyermetegnek,
ártatlannak.Néhány van csupán,de ezek közül is a legcsodálatosabb,Timcsi lányom imádatának tárgya,Csingiling.És ezzel egyet is tudok érteni a legmesszebb menőkig.Már az is bűvöletbe ejtő,ahogy meg van rajzolva.Az ember tényleg tündérországban érezheti magát.És olyan jó hinni bennük,hogy tényleg léteznek!Aki pedig hiszi,annak létezik.Tündérestül,csillámporostul,tündérszárnyastul.
Érthető módon tehát elmentünk a legújabb filmpremierre,ami a harmadik volt a Csingiling szériában,és be kell valljam,nekem és a lányoknak is ez a rész tetszett eddig a legjobban.
Tényleg varázslatos!
Talán,mert összefonódik a tündér-,és az embervilág....
Rajongásunk nem ismer határokat, már épp csak a porszívónk nem Csingilinges....
Íme néhány bizonyíték....


Mazsola...

Gyermekkorom kedvenc meséjét élhetem újra immár másodszor a lányaimmal.
Két éve Boginak volt kötelező olvasmánya,most Timcsinek.
Bálint Ágnes tüneményes figurái,édes történetei ma is ugyan olyan bájosak,mint
harminc évvel ezelőtt.Legnagyobb örömömre tündéreim is hamar szívükbe zárták,
így remek választás kötelező olvasmánynak.Ha tehetném,csak ilyen meséken nőnének fel,mert az eltorzult,rémisztő,túlpörgő,néhol már krimibe,vagy netán horrorba illő mai meséktől irtózom.
Mitől változott ilyenné a mesevilág?Mennyivel jobb volt nekünk gyereknek lenni!Mennyire sajnálom,hogy a lányaimnak már csak mesélhetek erről!És csak remélni merem,hogy abból az értékrendből azért sikerül valamit visszacsöpögtetnem....
Hiszen Futrinka utcája mindenkinek van,ha nem is pont Futrinka az az utca.Aki megtanítja szépre,jóra a csipetnyi gyerekeket,olyan is van,ha nem is Manócskának hívják ma már.
Testvérke,akivel jókat lehet vitatkozni,az is sokunknak megadatik,akkor is ha nem épp Tádé.
Na és barátaink is akadnak talán,akikkel számos kaland várhat ránk,akik éppenséggel beleillenének Fülöpke,Egérke,Varjú szerepébe....

2010. augusztus 1., vasárnap

Boglárka...


Egy gyönyörű szép virágról kaptad a nevedet 2000-ben.
A Boglár szóból ered,ami
fémveretes,zománcos,ékköves,gyöngyös ékszert is jelent.
Magyar eredetű,és szerintem az egyik legszebb női név a Világon.
Szuper válsztás volt,mert ennél jobban semmi nem illene hozzád.
Kicsi Bogi,Bogica,Bogcsi Boldog névnapot kívánunk Neked!
Mindhárom képen Boglárka látható....