A megbocsátás...

Sokan feltették nekem az elmúlt napokban azt a kérdést,mért teszem?

Hogyan tudok azok után,ami történt ekkora szeretettel,békével a szívemben,magam egóján átlépve így hozzá állni a nagymama betegségéhez?

Mért érint meg ennyire az exem lelke,az exanyósom betegsége.

Azon túl,hogy ilyenkor minden felül íródik,és csak az a beteg asszony számít...van itt még valami..

A válasz nagyon egyszerű!

Én most lettem szabad!

Erről leginkább Árgyélus tudna beszélni...

Vele sem voltam az.Az sem volt elég nekem,a szerelem,a boldogság...kevés volt!

-Mért nem hagyod magad szeretni?-hányszor kérdezte ezt!

Mert volt a lelkemnek egy sötét foltja,egy gát,ami rabságban tartott,amitől nem tudtam megszabadulni.Próbáltam neki elmagyarázni,és azt hiszem értette is valamelyest,de segíteni nem tudott.

Csak én magamon...

Ugyanis meg kellett bocsátanom...
Magamnak,a gyermekeim apjának,és a feleségének..

Az egyik változás,melyet végbe kell vinnünk,hogy több szeretettel tölthessük meg életünket,a megbocsátás.Elmúlt sérelmekhez ragaszkodunk,bezárkózunk és érzelmileg elszigeteljük magunkat önvédelemből,és közben lelkileg elérhetetlenné válunk a szeretet adása és elfogadása szempontjából.

A legnagyszerűbb gyógyító cselekedet a megbocsátás.És az egyik legnehezebb is.Kiüríti a régi haragot,vádat,félelmet,bűntudatot és fájdalmat,és helyet csinál az új szabadságnak,életerőnek,örömnek,szeretetnek,békének.Önmagunknak nyújtott kedvesség,ajándék.A másik embert is gyógyítja,de végső soron önmagunk felszabadításáért történik.Minden megbocsátás azzal kezdődik,hogy önmagunknak megbocsátunk.Csak ezután tudunk másoknak.Minek abba a dologba kapaszkodni,ami vissza tart a szeretettől?Meg kell kegyelmeznünk magunknak és másoknak.Hagyni kell,hogy meggyógyuljunk,hogy szabadok legyünk,hagyni,hogy szeressenek bennünket,és mi is szerethessünk.Kulcs,mely ajtót nyit...

Az élet nagy tanító!A nagymama súlyos betegsége nagy tanító!

Egy szerelem,ami kudarccal végződött ugyan,nagy tanító!

Hosszú idő volt,mire eljutottam idáig.És ha nincs Árgyélus,még most sem jutottam volna el.Kellett az a kapcsolat,az a fiú,hogy rávilágítson arra,nem hurcolhatom ezt tovább,lehetséges a változás,ha ÉN AZT AKAROM!

És most,mintha akaratomon kívül cselekednék,minden megtörtént....magától!

Remélem,nem csak engem tanított meg valamire ez a tragédia.Hanem a másik főszereplőt is!Szeretném hinni,hogy megváltozik az értékrendje,ráeszmél,mi is fontos ebben az életben.Nem az anyagi javak felhalmozása,önmagunk imádata,mindenki elé sorolása.Remélem kinyílik a szeme,és meglátja az értékeket,amit az élettől kapott,azokat az embereket,akik szeretik,és mellette állnak,bármi történjen is!