Elmesélem...
Ez úgy lehetséges,hogy a válás után maradt űr helyébe nem a bosszú költözik,hanem a testvéri szeretet..
Én azt gondolom,lehetnek viták,harcok,olykor akár heves veszekedések is,de ha az a szerelem,az a kapcsolat igaz volt,akkor létezik az összetartozás érzése.Az az érzés,ami kicsit testvéri,kicsit baráti,kicsit családtagod érzés.Ez az után jöhet létre,amikor lemész a probléma gyökeréig,és megérted a másikat.Nem értesz vele egyet.de megérted Őt.Éppen ezért nem akarsz vele többé együtt élni,de elveszíteni sem,így nem a házastársad lesz a továbbiakban,de a családod része marad.
Hát így történik meg az,hogy én maradtam a "menyük" ,még ha jött egy új is.
Először tétováztam kicsit,kicsit előre merészkedtem,majd hátráltam,nem tudtam,ők hol tartanak,bennük milyen helyet foglalok el.Hogy szükség van e rám...?
De mennyire!!!
Az anyósom hetek óta nem eszik,csak 1-2 falatot,inni is kortyokat..
De amikor megfőztem neki a közös kedvencünket,a spenótot,megette az egész tányérral...
És két bögrével megitattam vele abból a málnás löttyből,amit vittem,és akart volna még...
És,hogy mennyire megérte diétás csokiért mászkálnom,mert azt is evett,igaz milliméteres kockákra törve adogattam a szájába,de egy fél kis csokit kívánt és el is fogyasztott.
Hihetetlen volt látni!
Apósom...ma kinyújtottam felé a kezemet,megszorította,átöleltem,érezte,hogy nincs egyedül.
Hihetetlen volt!
Mert hogy Ő egy kemény székely ember,aki még soha nem mutatta ki az érzelmeit ebben az életben...
Éreztem,hogy szükségük van rám,és,hogy én nagyon is a menyük vagyok,és leszek is mindig...
Ettől még lehetek valaki másnak is nagyon jó menye,végtére is,egy szívbe sok mindenki belefér...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése