Tündérlányka születik...

Kilenc  évvel ezelőtt ezen az őszi hajnalon Tündérlányka született...

Hogy határtalan szeretetével és szerethetőségével bearanyozza az életünket...

Boldog születésnapot kincsem!

Halloween tök ötlet...

Még nem döntöttünk az idei töklámpást illetően...
Ez nem néz ki rosszul,ötletes,viszont az nem tetszik benne,hogy a szeme nincs kivágva,így nem világít eléggé,és a lényeg mégis csak az,hogy lámpásunk legyen...
Még van időnk dönteni...

Bőr anyu....

Régen már volt nekem ilyenem,de akkor jó pár kilóval több voltam,és a fazonja sem éppen trendi,így felkerült a padlásra.

Most azonban újra aranykorát éli,bár igazán soha nem megy ki a divatból,így beszereztem egyet.Hogy mit?Ja,egy bőrnadrágot.Motoros dzsekim már volt,amit szintén imádok,pedig már nagyon kopott.

Márványsajttal és sonkával töltött göngyölt csirkemell...

Igazán ízletes csemege!
Rögtönöztem vasárnapi ebédnek...

Kiklopfoltam a csirkemellet,sóztam,rátettem sonka szeletet,majd márvány sajtot,és feltekertem.Ezután paníroztam és kisütöttem.Krumplipüré került mellé,és nagyon-nagyon finom volt.

Micimackó torta...

Timcsi kilencedik szülinapjára készült...
Eredetileg Törpillát szerettünk volna,de mivel nem kaptunk fehér pillecukrot,rögtönöznünk kellett valamit,így lett Micimackó.Szerintem aranyos lett,és szerettük...

A teljes receptet nem írom le,mert ugyanaz,mint pl. a Csingiling torta.Piskótalap,egy kakaós,egy sima,csoki,illetve vanília krém,a teteje pedig marcipánt helyettesítő pillecukor,azaz fondant.
Az egész úgy kezdődik,hogy rajzoltam egy micimackót sablonnak,majd piskótalapot sütöttem,és sablon szerint kivágtam.

Majd pillecukrot olvasztottam...

Összegyúrtam porcukorral,kinyújtottam,kivágtam sablon szerint,...

Ételfestékkel kifestettem...

Orra,szeme,kontúrok olvasztott csoki...

Lapokat megkentem,összeállítottam...

 És csodaszép macink született...

Megvettük kilóra...

Az októberi hónap a shoppingolásé volt...
A lányoknak szinte a teljes ruhatárat ki kellett cserélni,mert mindent kinőttek.
Boglárka egyéb változásokon is keresztül ment,tavaly ősszel még kislány volt,mostanra viszont kis túlzással kész nő,és nem kis örömére az anyja valaha divattervezőnek készülődött...csak valahol elakadt...
Sikerült nagyon okosan és ügyesen vásárolnunk,márkás darabokat,lényegesen olcsóbban.
Van egy forrásom,ahonnan H&M-es cuccokat tudok szerezni fele áron,így lettek csinos őszi pulóvereik a lányoknak pl.

A másik nagy fogásom a Hádában volt.Sokszor benézek,és van úgy,hogy semmi nem akad a horgomra,most viszont őrült sok és trendi,szép kis cuccokat szereztem be.Találtam mindkettőnek átmeneti kabátot,nadrágot,pulóvert,ruhát,egyik jobb,mint a másik!

Suli,gyerkőcök bő egy hónap után...

Boglárka...
Amit látok,hogy gond nélkül ment a beilleszkedés,jó az osztály,jó fejek a szülők.A tanárok egyértelműen gimnáziumi tanárok.Hiába van szó 11-12 éves gyerekekről,ők ezt hajlamosak elfelejteni.Hatalmas a szigor,sokuknál pisszenni sem lehet,mert egyből kiültetik őket dolgozatot írni.Nagyon nagy a követelmény...mondhatni horrorisztikusan nehéz..
Az a lányom,aki négy évig semmit nem tanult,most minden nap,minden tantárgyat átrág,és sokat tanul.
A két nyelvvel semmi gondja,lazán és simán halad előre,sokat fejlődött már most is,főleg a némettel.De bevallom,még nekem is gyors lenne ez a tempó.A matekkal az elején volt gond,akkora volt a szakadék az általános suli és a mostani matek között,hogy nehéz volt megugrani az elején.Sok munkámba,és sok órába telt,mire belejött.Kellett a segítség.Mára azonban nem kér segítséget leckénél és a dolgozata is ötös lett.Ennek nagyon örülök.A történelmet,számomra érthetetlen okokból jegyzeteléssel oldják meg,nincs is könyvük,segítségre szorul.Nem tudnak leírni mindent,ezért nem érti meg,nekem kell vele kibogozni,és ez néha kedvét veszi,de nagyon akar,és ez a lényeg,menni fog az..!
A természetismerettel az elején nem volt kibékülve,ez sem egyszerű,de mára szereti,és érdekli,megy neki.
A testnevelés komoly.Sokszor sajnálom,amikor meséli,ugyanakkor tudom,hogy jót tesz neki.Két hetente két órában úsznak is,neki nem okoz gondot,de nap végére elfárad.
Informatikából túlnőtt engem,sorozatosan tőle kérdezek,ha valamit nem tudok..
Egyszóval nagyon le van terhelve!Fáradt!Mellette még a fuvola,az ének tanulás is ott van,és most még az iskolai énekkarba is beválogatták.Színjátszó szakkörre jár,amit imád.Azon tanakodom,valamit fel kellene adni ezekből,mert így túl sok neki,de semmiről nem akar lemondani.Nekem az a feladatom,hogy itthon gyerek lehessen,és erre nagyon figyelek.Hogy ki tudjon kapcsolni,és persze pihennie is muszáj.
A fáradtságon kívül piszok jól érzi magát,nagyon szereti,és nagyon nagyon jól veszi az akadályokat.Azt eddig is tudtam,hogy nagyon okos,mégis elámulok..és persze büszke vagyok!!

Tímea...
Megtáltosodott!Szuper minden!A tavalyi év nem volt éppen az övé,most viszont beválogatták az emelt szintű matekosok közé,csak ötösei vannak minden tantárgyból.Az angollal semmi gondja sincsen neki sem,tökéletes a kiejtése,folyamatosan bővül a szókincse,és ahogy az informatika is,valahogy bele születtek,és nem gördülnek akadályok,könnyedén,lazán rájuk ragad..
Még a mumus helyesírás is ötös lett,és bár van még mit csiszolni,valahogy ez is megy.
Azt látom,hogy szorgalmas,ami tavaly még nem igazán volt mondható.
Röplabdázik,táncra jár,és persze mindet élvezi.Úgy érzem,Ő most nagyon a helyén van,könnyed,nem fáradt,és jó kedvű.

Azt hiszem minden anyának ilyen gyerekeket kívánhatnék!
Magamnak pedig csak annyit,hogy lehetnének egy-kettővel többen!!! :D

Poppy köntös...

Nagyon régen vágytam már erre a pihe puha vatta gombócra !
Csak az volt a bibi,hogy nem tudtam hol lehet kapni!
A tévén keresztül ugyan láttam,hogy riszálnak benne a Való Világos csajszik,de üzletekben még nem láttam,azt sem tudtam milyen márkát kell keresni.Na,de engem nem olyan fából faragtak,hogy ne nyomozzam ki! :)
Igazából pinket szerettem volna,de végül ez a babarózsaszín lett belőle,és egyenesen imádom!!

Katica csoport....

Nekünk ez mást jelent,mint az átlagos óvodás csoportok manapság...
Azon túl,hogy gyermekeink négy évig szuper gyermek közösséget alkottak,remek pedagógusokkal,egy baráti társaság kovácsolódott a szülők között,ami a mai napig tart.Összetart ez a kis brigád,és bár már három év telt el,mégis évente egyszer,kétszer mindig találunk alkalmat a talákozásra.Most épp két hete az oviban volt a buli.Ilyenkor mindenki megfog egy-egy üdítőt,és nassolni valót,és iszonyat hamar elrepül az idő,nem is tudunk mindenkivel beszélgetni.Volt már persze,hogy bográcsoztunk is,vagy grilleztünk,hotdogot gyártottunk gyermekeinknekEzeken felül vannak az ovin kívüli bulik,hol gyerekkel,hol nélkülük.Hol házi buli jelleggel valakinél,hol valahol máshol,retro buli,stb.,de volt már olyan is,hogy az asszonyok külön mentek bulizni,és hatalmas móka kerekedett,amikor is egy profi táncos fiú csak a Katicás csajoknak sztriptízelt....ühm,ezen sajnos nem vettem részt..

Egyszóval jó kis csapat!Sok-sok emlékkel,kacagással,farsangokkal,Lucázással,Karácsonyokkal,kirándulásokkal,táborokkal,Anyák napjával,pizsama partyval,és még sokáig lehetne sorolni...

A legfelejthetetlenebb mégis az volt,ahogy a ballagásra készültünk...
Hónapokig készítettük az albumot az óvó néniknek,és a dadus néninek.Fényképekkel,rajzokkal,szalagokkal,masnikkal,dekopázzsal,stb.
Saját dalt tanultunk be az ovihoz közeli réten,az egyik apuka gitár kíséretével.Ültünk a fűben nagyok és kicsik,sok-sok tesóval és a tábortűz hangulatban ment a szövegtanulás...
Persze a ballagáson mindenki zokogott,a gyerekek,amikor lufikat engedtek fel a kis kívánságaikkal,az óvó nénik,amikor előadtuk a dalt és átadtuk az albumot meg a katicás karkötőt,amit csináltattunk,és mi nem kevésbé,amikor olyan műsorral búcsúztak a gyerkőcök,amiben nem kevés munka volt,és igen meghatóra sikeredett...
Nekem mindkét lányommal szerencsém volt,hiszen a nagyobbik csajszim Szitakötő csoportja is legendás volt,oda is vissza járunk találkozókra,noha azért ennyire nem mélyedtünk a vad bulizásokba...
Olyan jó vissza menni ide!Az iskola már teljesen más,főleg a gimnázium...

Segítség,hyperaktív az apukám!

Apu elkövette azt a hibát,hogy szabadságra jött két hétre,és mivel hyperaktív,ki kellett találni neki valami elfoglaltságot.
Aki Őt ismeri,nagyon is tudja miről beszélek :)
Ő ugyanis nem tud ülni,tétlenül meglenni még egy percet sem.De tényleg nem!Hetven éves lesz jövőre,mégis egy kisiskolás gyermekre emlékeztet,aki ha unatkozik,nyüzsögni kezd és le kell kötni,mert az kóros állapotba csap át hamarosan.Ha átjön hozzánk,és épp nincs tenni való, két perc után megy,mert unatkozik..
Szóval,pihenés,kímélet helyett,neki munkát kell adni a kezébe.Egyszerűen muszáj,ha nem akarjuk,hogy már-már idegesítővé váljon a nyüzsgése.Inkább akkor már valami értelmes..
Így történt,hogy most azt találtam ki neki,fessük ki a kamrát,a fürdőszobát,és a garázst.
Emellett neki állt kertkaput szerelni és festeni,és a kukatárolónak is neki kezdett,oda épp ajtót ácsol,hogy zárható legyen.Folyik a munka emberek!!!
A kamránk ilyen szép lett:

Mama és én...

Tizenöt évvel ezelőtt húsz éves,öntörvényű,határozott,magabiztos,betörhetetlen csikóként kerültem egy vadonatúj családba.Nehéz volt...

Ennyi év távlatából,azt hiszem,kirajzolódik előttem a kép,ami a problémák gyökeréül szolgáltak.

Az egyik nagyon egyszerű,és tipikus is azt hiszem az egyke fiús anyukák-menyek esetében.Hát jött egy pimasz,csinos,mosolygós,gondtalan lány,aki komolyan elrabolta a kicsi fiúkat.Megtörtént a valós leválás,külön családot alapított..

A másik pedig,hogy ez a lány nagyon is tudta mit csinál,nagyon is határozott elképzelései voltak a szerepéről,az anyaságról,a gyereknevelésről.Elkövette azt a hibát,hogy nem nagyon szorult segítségre...ment neki...

Sokszor ütköztünk....

Majd az eltelt évek alatt sok mindent beláttunk kimondatlanul mindketten.Én például azt,hogy türelmesebbnek kellett volna lennem,több mindent el kellett volna fogadnom.Ő meg talán azt,hogy ez a lány,nem is csinálja olyan rosszul..

A következő ütközetünk a válásunk környékén bukkant fel..

Az Ő elvei szerint ugyanis,a feleség mindig a férj alárendeltje,tudnunk kell megbocsátani,és elnézni dolgokat,és mindent megtenni a férfiért.Nem értettük meg egymást!Én nem így vallom!Szerintem egyenrangú felek,és én nem az vagyok,aki belenyugszik és vegetál...

Sok igazságtalanság ért,sok könnyem elfolyt akkoriban...

Sokszor belefáradtam az örökös bizonyításba,hogy valójában soha sem tudok megfelelni neki,bármit is teszek,bármennyire is szeretnék...

Talán nem is lehetett...

Aztán eljött az az egy hónappal ezelőtti nap...amikor kórházba került...és megtudtuk,hogy nagy a baj..

A döbbenet,a hideg zuhany,a család összefogása...

Egy hónapnyi lelkileg nagyon megterhelő ápolás,segítség,támogatás..

Az a borzalmasan nehéz feladat,hogy elkísérjük Őt a legnagyobb szeretetben,gondoskodásban egy olyan kapuhoz,amin csak Ő léphet be,mi már nem..

A sors félelmetes....!

Valamiért nekem kellett ott lennem vele az utolsó napon....engem jelöltek ki a föntiek...

Valamiért úgy rendezte az ég,hogy én töröljem le utoljára az arcát,én etessem meg utoljára,az én főztömnek az ízével a szájában hagyja el ezt a Világot..

És nekem szorítsa meg utoljára  a kezemet a családból..

Nem az új menyének,nem a szeretett fiának,hanem nekem...

Amikor reggel,pár óra múlva jött a telefon...és tudatosodott bennem ez,rájöttem ez nem véletlen..

Nekünk még dolgunk volt egymással...

Remélem úgy csukta le a szemét,hogy mégis csak jó menye voltam....

Nyugodj békében Kati mama!