2010. július 31., szombat

Csokis kalács...















Kis tündéreim
nagy kedvence,amiből hatalmas mennyiséget képesek elpusztítani.
De mit tegyen az ember lánya,ha épp elfogyott a pékségben?

Süt egyet.....

Hozzávalók:
-3 dl tej
-3 ek. cukor
-5 dkg. élesztő
-2 ek. olvasztott vaj
-3 tojássárga
-60 dkg. finomliszt
-1 csapott mk. só
-tetejére 2 tojássárga,kevés tej

Kakaós töltelék:
-8 dkg. vaj
-2 cs. vaníliás cukor
-5 ek. porcukor
3 púpos tk.kakaó
-1 tk. rumaroma
-fahéj

Elkészítés:
1.,Az élesztőt meleg,de nem forró,cukros tejben felfuttatom.
2.,Hozzákeverem az olvasztott vajat,a tojássárgákat,a sót és végül a lisztet.
3.,Legalább 5 percig dagasztom.
4.,A tésztát letakarom és egy órát kelesztem.
5.,Ezalatt habosra keverem a kakaós töltelék hozzávalóit és hűtőbe teszem.
6.,A megkelt tésztát lisztezett deszkán átgyúrom és 6 részre osztom.Mindegyiket hosszúkás téglalap alakúra,kb.ujjnyi vastagra nyújtom.
7.,Megkenem a kakaós töltelékkel és a hosszanti oldalán feltekerem.Így elkészítem mind a 6 tekercset.
8.,3 rudat összefonok úgy,hogy a tekercsek hajtásvonalai mindvégig alul maradjanak.
9.,A két kalácsot kivajazott kenyérformába,vagy 1 nagy tepsibe teszem egymás mellé.
10.,A kalácsok tetejét tojássárgával megkenem.
11.,Előmelegített sütőben,közepes fokozaton kb.25 perc alatt pirosra sütöm,majd a kalácsok tetejét forró tejjel jól lekenem.Még 10 percre visszateszem.
Nálunk egy morzsa sem maradt belőle...





....Bogárológus...

Repült már be hozzánk kismadár a tetőtéri ablakon
tavaly nyáron,volt már tücskünk,szúnyogunk,sáskánk
,de az az állatka,aki tegnap látogatott el hozzánk...
Nem tudjuk honnan jött,ki küldte,ki fia-borja
,de pofátlansága nem ismert határokat.
Szóval,akiről mesélek,az Rugóláb Szöcske Ödön
,aki ténylegesen rugóként használta lábait,indulhatna
az erdei magasugróversenyen,tuti befutó lenne.
Az a pöttömnyi jószág simán ugrott fél métert is,
nem kis meglepetésünkre egyenesen az ágyunkba.
Itt megdermedt és én azonnal hívtam a mi kis "bogárológusunkat",Timcsit.
Aki ért az állatok nyelvén,állatorvosnak készül persze,
és így érthető módon mindegyikükkel jóban van.
Aki már ovi kiscsoportban csigatojásokkal érkezett haza,
kézbe vette a varangyos békát,mentést rendezett a gyíkoknak,
befőttes üvegekbe toborozza a kertben a legkisebb bogarakat is,
lepkét fog,a kutyák legnagyobb cinkosa,akit néha csak Mauglinak becézek,
segítségemre sietett.
Megfogta,begyűjtötte,kivitte a kertbe az immár kicsit kábult,
kótyagos Ödönünket,aki így nem sokáig élvezhette a puha
szatén ágynemű csodálatos kényelmét.

2010. július 24., szombat

Ez a csaj tényleg csoda...


Ma este kicsit lehűlt a levegő,jól átszellőztettük a házat,nagy volt a huzat.Megkértem Timcsit vegyen fel egy zoknit,mert nekem is fázik a lábam.A kis mókamester frappáns válasszal reagált,csakúgy,mint mindig:
-Anya,nekem nem fázik,én egy másik lény vagyok!-mondta
Hát tényleg,egy másik lény,ilyen nincs még egy....

Élményfürdő...






Fárasztó séta után,kimerülve,felhevülve megérkeztünk.Majd sorba álltunk...
Végül,amikor bejutottunk,a lányok úgy fel voltak pörögve,hogy képtelenség volt őket koordinálni.Győzött a szenvedély!Fejes az egyik medencébe,pár hossz,tovább a másikba.Annyi az élmény,az újdonság,hogy nem lehet velük lépést tartani.Fülig ért a szájuk,csobbantak,lubickoltak.
Bevallom,én is élveztem.Tényleg szuper az élménymedencék sokasága,a víz hőmérséklete pedig pazar,szinte fürdővíz meleg.Csajaim kedvence hamar a szörfmedence lett,melynek ragyogásából csak az vont le,hogy borzalmas tömeg várta a hullámokat.
Na és a légbuborékok!Amibe be lehet bújni,és úgy begurulni a vízbe!
Egyszóval emlékezetes nap volt!Több ilyen kellene,mert az ilyen pillanatokban tényleg jó élni.
Amikor látod a gyerekeid arcán a ragyogást,amikor valami újat mutathatsz nekik.
Nem kell mindig a tengerpartig rohanni,elég,ha együtt éled meg velük az ilyen egyszerű dolgokat.A pici örömöket.És a lényeg,Bogi kérése volt,hogy most csak a család menjen,ne hívjunk barátokat.Ez csak a mi napunk legyen!Teljesült!

Egy fantasztikus nap...







































Tikkasztó hőség,forró napsütés.Szerettem volna egy igazán csodás napot,ami emlékezetes,kalandos,izgalmakkal teli.Törtem hát a fejem,merre induljunk...
Aztán megszületett az ötlet....
A lányaim igazi" autós" gyerekek,autóval iskolába,különórára,bevásárolni,szülinapra,tehát mindenhová.A mai rohanós élet velejárója a maga előnyeivel és hátrányaival.De az nem lehet,hogy ne is ismerjék a tömegközlekedést!Elindultunk hát!Már úgy tíz perce ülhettünk a HÉV-en,amikor Timcsi megkérdezte,hány megállót megyünk még a villamossal?!Nos,jól döntöttem,hogy megismertetem velük...
Jókat derültem édes tudatlanságukon és jó érzés volt együtt rácsodálkozni a Világra.
Nem sokkal később már a hajóállomáson voltunk,hogy ezúttal a vízen folytassuk az utazást,jelen esetben Dömössel.
Iszonyú volt a forróság,mégis a szemükben jól tükröződött a kíváncsiság és az öröm.
Megcsodáltuk a nevezetes épületeket a partokon,és csak meséltem,meséltem.
Mígnem megérkeztünk úticélunk legvégső állomására a Margitszigetre.Ott aztán bebarangoltunk mindent.Megnéztük a kolostor romjait,a virágokat,a fákat,az állatokat,Margit sírját.
Aztán kitikkattunk.Nagyon.És a nap csúcspontjaként megérkeztünk a Palatinus strand bejáratához...
De ez már egy másik bejegyzés lesz.

2010. július 21., szerda

Az én lányaim is kétéltűek...




Az elmúlt időszakban nem panaszkodhatunk az időjárásra.Talán már eltúlzott is kicsit a napsütéses órák száma.Mondjuk ki, pokoli hőség van!Távol áll tőlem a panaszkodás-hiszen ezért esedeztünk az ömlő esőben még pár hete-,de lassan kezd kibírhatatlanná válni az elviselhetetlen meleg.
Ezekben a napokban lánykáim kétéltűvé változtak.Nappal a vízben,éjszaka kikászálódnak a szárazföldre.Egyszerűen nem tudják megunni.Ezzel együtt a felszippantott falatok mennyisége is megnövekedett,mert egy-egy hancúrozás után első útjuk a kamrába vezet...
Este aztán szemügyre vesszük,nem fejlődött e ki még az úszóhártya a lábukon,és mosolyogva nyugtázzuk,hogy még nem.De ha így folytatják nyár végére meglehet....


Testvérkék...


Talán itt kezdődött minden.....
Amikor három naposan hazavittük Timcsit a nagytesóhoz.
Természetesen hozott neki a baba ajándékot a kórházból,így Bogi egyből a szívébe zárta.Én pedig úgy döntöttem nem tiltom,azonnal a kezébe nyomtam a picit.Ez a pillanat látható a képen.Elmagyaráztam milyen pici és törékeny és,hogy vigyázni kell rá.És Ő óvta,féltette,dédelgette.
Timcsi pedig,mint egy Istenre nézett fel rá,az Ő hatalmas nagy testvérére,aki már annyi mindent tudott.
Pedig a nagy tesó még éjszaka pelenkát hordott és cumisüvegből itta az esti kakaót.
Asszisztált a védőoltások alatt,vicsorogva nézett a doktornénire,hogy nehogy fájjon neki.
És ez azóta is így van.Bogi a nővérke,aki segíti,óvja a kishugát.Persze már nagyobbak,elmúltak a babaévek,de minden pillanatukat megosztják egymással.Ha távol vannak egymástól rendkívüli a hiányérzet,ha együtt vannak öt percenként vitába szállnak egymással.De nagyon szeretik egymást és jó testvérek....




2010. július 20., kedd

Tímea születése,avagy hogy vált belőlem kétgyerekes anyuka...

Az első szülésem rossz emlékei nagyon hamar halványodni kezdtek.Ez annak volt köszönhető,hogy Bogi olyannyira tündéri kisbaba volt,hogy feledtette velem a kellemetlenebb részét a dolognak.
Szerettem volna még egy hasonló kis drágát.Újra álmodozni kezdtem,hogy milyen szuper lenne még egy kislány,kicsi korkülönbséggel.Együtt nőnének fel...akár az ikrek.
Ha az életben minden álmom ilyen hamar valóra válna,én lehetnék a Földön a legboldogabb ember.
Bogi alig múlt el másfél éves,amikor megjelent az az bizonyos két csík.
Ez a várandósság is szinte ugyanúgy zajlott.Vagyis "hánykolódva",talán még jobban.
Volt,hogy szájmaszkot tettem magamra és úgy főztem,hogy ne érezzem az illatokat,mert kegyetlen módon felerősödött minden.Beutaltak a kórházba,mert már majdnem kiszáradtam,de nem hagyhattam ott a kis másfél évesemet,így maradtam.Túl lettünk a dolgon.Amikor Bogi aludt,én is próbáltam pihenni,hamar szaladt az idő.Csakis egy dolgon izgultam.Érdekes,hogy nem a nehéz szülés miatt rettegtem,hogy újra át kell élnem.Erre felkészültem.Hanem egy valamiért imádkoztam,hogy ne keljen újra hetekre kórházba vonulnom,ne legyen túlhordás.
2002.október 23-ára voltam kiírva.Eljött a nap,semmi.....már kezdtem neki keseregni.Megismétlődik minden.24-én egy családi barátunk szülinapját mentünk megünnepelni egy étterembe.Semmi kedvem nem volt elmenni,már minden idegszálammal a babára koncentráltam.Amikor odaértünk,elszállt a kedvetlenségem és elkezdtem végig enni az étlapot.Szó szerint degeszre ettem magam.Ami csak belémfért.És akkor.....
Éreztem egy fájást,majd megkérdeztem hány óra és 5 perc múlva egy újabbat.Felgyorsultak az események,akár a filmeken.Gyors fizetés,haza,zuhany,csomag fel,Bogi letesz a mamánál,kórház.
Éjfélre értünk be.Gratulálunk kismama,még az éjjel meglesz a baba!
És elejét vette a hosszú várakozás....
Érdekes,hogy most valahogy jobban bírtam.Ugyanolyan hosszú volt,ugyanolyan erős,de nem kértem semmi gyorsítót,bírtam és sétáltam.Megállás nélkül.Egész éjszaka.
Mellettem már mindenki megszült és hajnal felé kicsit elkeseredtem,hogy én mikor tarthatom már a karomban.
Azt már csak mellékesen említem,hogy a degszre evésnek meglett a böjtje.Így mégjobban szenvedtem....
5-kor már elvesztettem a türelmemet,és kértem,hívják be az orvosomat.Hirtelen minden felgyorsult.Bejött az orvos,elindultak a tolófájások,összeszaladt a ház,gyerekorvos futott,és Tímea Borbála 2002 október 25-én reggel 6 óra 10 perckor 3300 g-al,52 cm-el megérkezett.
Elmaradt az észveszejtő kínlódás.A nővére már akkor is segítette,mint ahogy most is mindig.
Szóval ott volt a karomban...kicsit nyöszörögve,gyönyörűen.És a félelmem,hogy hogy lehet két gyereket egyszerre szeretni,ha én úgy szeretem az elsőt,hogy jobban már nem lehet,tovaillant.
Így lett kerek.Kettő angyallal.És ez azóta is így van.....
Minden kívánságom teljesült.Kislány,egészséges,gyönyörű és nem kellett bent feküdnöm,3 nap múlva már mentünk is haza a nővérkéhez....


Boglárka születése,avagy anyává válni...


Kislány korom óta készültem rá,álmodoztam,mikor jön el az idő,hogy a saját babámat tarthatom a karomban.Álmaimban mindig kislány mosolygó képe jelent meg.Biztos voltam benne,hogy egyszer kislányom születik.
Szóval....hosszú várakozás,iszonyú nehéz,"hánykolódós" várandósság vége felé közeledtem 2000.márciusának elején.Rettenetes méreteket öltött a pocakom.Mivel egy pici,törékeny nő vagyok,még nagyobbnak tűnt,mint valójában.Nagyon nehezen viseltem már a végét és türelmetlenül vártam valami jelre,ami azt jelenti,indulhatunk.Minden készen állt a baba fogadására.Aztán egy napon rettenetesen begörcsölt a vesém,a baba pont ráfeküdt.Nem volt mit tenni,miután még másnapra sem változott a helyzet,elindultunk a Kútvölgyi kórházba.Gondoltam kapok egy görcsoldót és hazamehetek,de sajnos nem így történt.Még 2 hetem volt a kiírt szülésig,de az orvosom szerint bármelyik pillanatban megszülethet a baba.
Az én kislányom másként döntött.Már jóval átléptem a kiírt dátumot ,de még mindig nem történt semmi.Eltelt 1 hét,2 hét,semmi.Végig bent kellett maradnom,amit nem tagadom,borzalmasan viseltem.
Március 17-én pénteken a dokim azt mondta nem lehet tovább várni,hétfőn megcsászároz.
Szinte már megkönnyebbültem.Na, de nem ez lett a móka vége....
A kicsi hercegnő a pocakban nagyon berezelt a műtét gondolatától és úgy döntött mégiscsak megérkezik.Miután minden le lett fixálva az altatóorvossal persze....
Már aznap,pénteken nem találtam a helyem,hányingerem volt,infúziót kaptam,még a látogatókat is elküldtem,mert nem voltam igazán a toppon.Végigszenvedtem az éjszakát,majd a reggeli vizsgálat után hirtelen 5 perces fájásaim kerekedtek a semmiből.Reggel 9 óra volt.IRÁNY A SZÜLŐSZOBA!!!!végre!
Akkor még nem is sejtettem,hogy minek nézek én elébe....
Hosszú-hosszú órákon át ugyanis nem történt semmi változás,csak a fájdalom erősödött,de a baba nem tudott lejjebb csúszni.Voltak percek,amikor tényleg úgy éreztem,hogy baj lesz...
Délután 5-kor már a baba sem érezte jól magát,gyorsult a szívverése,nem kaptunk oxigént.Már majdnem betoltak a műtőbe,amikor a dokim döntött,hogy megbírom csinálni,Ő ismer.Behívott egy második orvost és ketten,na meg én, valahogy tényleg megcsináltuk.Merthogy 2000.március 18-án 18 óra 5 perckor felsírt a kislányunk,Boglárka,3100 g-al és 53 cm-el.Nem voltunk túl jó állapotban.Rövid időre a hasamra tették,és akkor,ott történt valami kettőnk között.Az a pár perces baba olyan mélyen belenézett a szemembe,hogy ott és akkor cinkosok lettünk.Örökre,visszavonhatatlanul,ami a mai napig tart,egy olyan erő és szeretet,ami szavakkal nem elmondható,mert nem létezik rá szó.A gyerekem,a barátnőm,a mindenem.
Azt persze megfogadtam,hogy soha többé nem szülök!Ami aztán igen hamar elfelejtődött,mert 2,5 év múlva ugyanide tértem vissza a hugicájával,de ez már egy másik történet.....