2012. június 16., szombat
Horgolt kislány táska
Timcsinek készítettem,míg táborban volt meglepetésként.
Nagyon szeretett volna egy vállon átakaszthatós kiscsajos tatyit...ilyenre álmodtam meg! :))
Kötött táska
Ezt is magamnak készítettem,a neten találtam ehhez hasonlót és nagyon megtetszett.Pillanatokon beül elkészült,bár nem lett valami nagy.Bambusz táskafül,maradék kötőfonal,és egy 5 cm-es széles 1 m szalag díszíti.
Horgolt táska I.
Ezt a táskát magamnak készítettem,38 virág díszíti,a füle pedig bambusz félkör táskafül.
Catania horgolófonalból készül,majdnem 4 belement,tehát nem éppen gazdaságos az elkészítése..
De már többen el akarták tőlem kunyerálni... :)))
2011. november 25., péntek
Gólyabál...
Avagy a meglepetések napja...
Felavatták a kis gimisemet..
Nagyon édesek voltak a négy kilencedikes kisgólyák mellett,ők etykeként ötödikesek.
Nagyon készültek rá,már délelőtt kimentek az iskolából és az utcán játékos feladatokat kellett megoldaniuk.
A tabló a helyére került...és önteltség nélkül állíthatom,a miénk volt a legeslegszebb!
Mind az öt osztály előadta a kis táncát,majd játékos feladatok következtek..Mint például,a három emeletes iskolában két fős delegációnak össze kellett számolni azokat a tablókat,amelyeken a saját osztályfőnökük volt..
A mieink a Pán Péterből adtak elő egy táncot..
Bogi nyuszi volt..
Iszonyat jó fej!
Beöltözve mókázott ugrált,táncolt a gyerekekkel.
Így festett...
És még tortadíszítő versenyen is indult..
Közös énekverseny is volt..
És jött a harmadik meglepetés...
Mindig azon panaszkodom,hogy rám egyik gyerekem sem hasonlít..
Viccesen azt szoktam mondani,DNS vizsgálatot kéne csináltatni,hogy ki az anya..:)
Aztán megláttam ezt a képet...és először azt hittem magamat látom...
Végezetül a negyedik,és egyben a legnagyobb meglepetés..
Ha valaki fél évvel ezelőtt azt mondja nekem,hogy Árgyélus,azaz Róbert november 25-én besétál egy fényképezőgéppel a hóna alatt,és részese lesz Bogi gólyabáljának,valószínűleg ráadatom a kényszerzubbonyt..:)
Valamiért a sors ma még is ezt a cifraságot ajánlotta fel nekem....)
No,hát ennyi!
Lúdbőrözöm...
Fél füllel hallottam valamelyik nap a rádióban ezt az új Zorán dalt...és csak arra kaptam fel a fejemet,hogy "a mamák nem mennek el".
Rákerestem,és megmutattam a kislányaimnak....olyan,mintha az Ő szavaik lennének a nagyijukhoz...aki nemrég ment el...
Ezt a bejegyzést most helyettük gépelem..
Szerintem gyönyörű...nem bírom könnyek nélkül meghallgatni..
Ballada a mamákról...
Az ablakszárny csapkod a szélben,makacsul szállni akar..
A szobában december borzong,s Te nem jössz,hogy betakarj.
Az írógép nem kattog éjjel,tíz oldal három forint..
S közben tudtam,ha hajnalig bírod,egy sportszeletet kaphatnék megint..
Én próbáltam jó lenni hidd el,az indigót nem dugtam el.
S Te becsaptál,becsaptál engem,azt hittem mindig leszel
A kalácson nincsenek díszek,s az íze sem lett ugyanaz..
A recepted olvastuk százszor.de lehet,hogy így nem igaz,az sem igaz..
Óvtál a haragtól mindig,az ember ha jó megbocsát..
Az unokád felnőttebb nálam,Ő azt hiszem hallgatna Rád..
Az ablakszárny verdes a szélben,az idővel így felesel..
S kattogva segít,hogy értsem,a mamák nem mennek el...a mamák nem mennek el!
2011. november 18., péntek
Alkonyat 4.-Hajnalhasadás
Most írok,amíg a hatása alatt vagyok....:)
Ma volt a premier,amit nagyon vártunk...
Aki egyszer beleszeretett ebbe a filmbe,talán ezt a részt várta a legjobban...
Hát,mit mondjak...torony magasan a legjobb a négy közül!!!!
Érzelmes,megható(kétszer eltörött a mécses nálam),sok poénnal,és a vége szenzációs,egyben félelmetes,kicsit horroros,nagyon izgalmas.
Egyszóval az egész sorozatot megkoronázza!
Szenzációs!!!!
Még most is libabőrös vagyok!
2011. november 17., csütörtök
Elkészült...
Nincs mit szépíteni,hatalmas munka volt!
Volt itt minden,kéz begörcsölés,szikrázó szemek,kettős látás a végére,és kidőlés...
Mert annyira sürgetett az idő,hogy éjjel,nappal ezt festettem,összesen öt napom volt rá végül...
De a végeredmény mindenkinek nagyon tetszett,és ez a lényeg.
Az egész 5.A türelmetlenül várta,olyan izgatottak voltak,mint az ovisok :)
Előre lefoglalták ki,melyik törp lesz.
A gólyabálra volt szükség egy tablóképre,és végül a hupikat szavazta meg az osztály.
Az volt tehát a feladat,hogy legyen 35 törp plusz törpapa,aki az ofő lesz,no meg egy gombaház,ami a gimnáziumot jelképezi.Arcot nem kellett készítenem,mert oda kerül majd a fényképük..
Már az is nagy feladat volt,hogy addig addig méregessek,kicsinyítsek,stb.,hogy elférjen ennyi minden,és legalább kb. egyformák legyenek.
Kimértem,megterveztem,aztán különböző könyveket,újságokat nézegetve elkezdtem rajzolni,persze szabad kézzel,mert ekkora méretben nem is találhattam volna sablont.Ez elég gyorsan ment,nem úgy,mint a festés.
Azt hittem soha nem lesz kész,csak festettem,festettem,de annyi pici részlet volt,hogy nagyon nem haladt...
Végül ez lett Bogi,természetesen a fuvolás :)
Nehéz volt a búcsú,úgy a szívemhez nőtt!
Azon törprengtem :) hogy ezzel valami olyan dolgot tudok adni a lányaimnak,amire életük végéig emlékezni fognak..
"Amikor anya rajzolta a törpöket!Emlékszel?"
Nekem ez a legfontosabb,ez az értékrendem.
Minden erőmmel azon vagyok,hogy ebben az anyagias Világban sikerüljön átmentenem ezt az értékrendet nekik.Ezért bármire képes vagyok,még erre is...
Ez az,amit egy drága pénzen vásárolt játék,ruha,stb. soha nem tud nyújtani.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



















