Talán itt kezdődött minden.....
Amikor három naposan hazavittük Timcsit a nagytesóhoz.
Természetesen hozott neki a baba ajándékot a kórházból,így Bogi egyből a szívébe zárta.Én pedig úgy döntöttem nem tiltom,azonnal a kezébe nyomtam a picit.Ez a pillanat látható a képen.Elmagyaráztam milyen pici és törékeny és,hogy vigyázni kell rá.És Ő óvta,féltette,dédelgette.
Timcsi pedig,mint egy Istenre nézett fel rá,az Ő hatalmas nagy testvérére,aki már annyi mindent tudott.
Pedig a nagy tesó még éjszaka pelenkát hordott és cumisüvegből itta az esti kakaót.
Asszisztált a védőoltások alatt,vicsorogva nézett a doktornénire,hogy nehogy fájjon neki.
És ez azóta is így van.Bogi a nővérke,aki segíti,óvja a kishugát.Persze már nagyobbak,elmúltak a babaévek,de minden pillanatukat megosztják egymással.Ha távol vannak egymástól rendkívüli a hiányérzet,ha együtt vannak öt percenként vitába szállnak egymással.De nagyon szeretik egymást és jó testvérek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése