Az első szülésem rossz emlékei nagyon hamar halványodni kezdtek.Ez annak volt köszönhető,hogy Bogi olyannyira tündéri kisbaba volt,hogy feledtette velem a kellemetlenebb részét a dolognak.Szerettem volna még egy hasonló kis drágát.Újra álmodozni kezdtem,hogy milyen szuper lenne még egy kislány,kicsi korkülönbséggel.Együtt nőnének fel...akár az ikrek.
Ha az életben minden álmom ilyen hamar valóra válna,én lehetnék a Földön a legboldogabb ember.
Bogi alig múlt el másfél éves,amikor megjelent az az bizonyos két csík.
Ez a várandósság is szinte ugyanúgy zajlott.Vagyis "hánykolódva",talán még jobban.
Volt,hogy szájmaszkot tettem magamra és úgy főztem,hogy ne érezzem az illatokat,mert kegyetlen módon felerősödött minden.Beutaltak a kórházba,mert már majdnem kiszáradtam,de nem hagyhattam ott a kis másfél évesemet,így maradtam.Túl lettünk a dolgon.Amikor Bogi aludt,én is próbáltam pihenni,hamar szaladt az idő.Csakis egy dolgon izgultam.Érdekes,hogy nem a nehéz szülés miatt rettegtem,hogy újra át kell élnem.Erre felkészültem.Hanem egy valamiért imádkoztam,hogy ne keljen újra hetekre kórházba vonulnom,ne legyen túlhordás.
2002.október 23-ára voltam kiírva.Eljött a nap,semmi.....már kezdtem neki keseregni.Megismétlődik minden.24-én egy családi barátunk szülinapját mentünk megünnepelni egy étterembe.Semmi kedvem nem volt elmenni,már minden idegszálammal a babára koncentráltam.Amikor odaértünk,elszállt a kedvetlenségem és elkezdtem végig enni az étlapot.Szó szerint degeszre ettem magam.Ami csak belémfért.És akkor.....
Éreztem egy fájást,majd megkérdeztem hány óra és 5 perc múlva egy újabbat.Felgyorsultak az események,akár a filmeken.Gyors fizetés,haza,zuhany,csomag fel,Bogi letesz a mamánál,kórház.
Éjfélre értünk be.Gratulálunk kismama,még az éjjel meglesz a baba!
És elejét vette a hosszú várakozás....
Érdekes,hogy most valahogy jobban bírtam.Ugyanolyan hosszú volt,ugyanolyan erős,de nem kértem semmi gyorsítót,bírtam és sétáltam.Megállás nélkül.Egész éjszaka.
Mellettem már mindenki megszült és hajnal felé kicsit elkeseredtem,hogy én mikor tarthatom már a karomban.
Azt már csak mellékesen említem,hogy a degszre evésnek meglett a böjtje.Így mégjobban szenvedtem....
5-kor már elvesztettem a türelmemet,és kértem,hívják be az orvosomat.Hirtelen minden felgyorsult.Bejött az orvos,elindultak a tolófájások,összeszaladt a ház,gyerekorvos futott,és Tímea Borbála 2002 október 25-én reggel 6 óra 10 perckor 3300 g-al,52 cm-el megérkezett.
Elmaradt az észveszejtő kínlódás.A nővére már akkor is segítette,mint ahogy most is mindig.
Szóval ott volt a karomban...kicsit nyöszörögve,gyönyörűen.És a félelmem,hogy hogy lehet két gyereket egyszerre szeretni,ha én úgy szeretem az elsőt,hogy jobban már nem lehet,tovaillant.
Így lett kerek.Kettő angyallal.És ez azóta is így van.....
Minden kívánságom teljesült.Kislány,egészséges,gyönyörű és nem kellett bent feküdnöm,3 nap múlva már mentünk is haza a nővérkéhez....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése