Egy egyszerű ház,megannyi emlékkel,titokkal,vidámsággal és szomorúsággal.
De mitől lesz otthon?Nem a beépített építőanyagok teszik azzá.
És,hogy mért tűnődöm ezen?A tegnapi spontán baráti összejövetelünk
gondolkodtatott el.Merthogy ide mindenki szívesen jön...és marad...és nem akar hazamenni.
Merthogy én csak a barátnőmet hívtam át egy kis baráti csevejre,mégis a végére egy tucatnyian lettünk.Kicsik és nagyok.És nagyon jól éreztük magunkat.
Szóval,sokat segítenek a barátságosan berendezett szobák,bútorok és függönyök.
Méginkább a konyhával egybeépített nappali,a kert és a terek.
De mégsem ez az oka.....
Talán az illatok.Az otthon melegének illata,mely rendkívül sűrűn vegyül frissen sütött kalács,sütemény illatával.De még ez is kevés lenne...
A titok talán abban rejlik,hogy aki betekintést nyer az otthonunkba,az nagyon közel kell,hogy álljon a szívünkhöz.Azoknak mindig nyitva áll az ajtó.Nekik mindig jut egy szelet pizza,vagy sütemény.Legyen akár éjjel vagy nappal.A családom és a barátaim.A barátaim,akik nem egyenlőek a haverjaimmal és ismerőseimmel.Merthogy abból tengernyi van...
A barátaim....akikért a tűzbe mennék,akikben feltétel nélkül megbízom,akik a bajban is velem voltak és osztoznak az örömeinkben.Persze voltak akik időközben kihullottak.Akiket csak felruház az ember baráti köntöst aggat rájuk,mégsem azok..
Szóval a mi házunk lelkét ,valójában mi adjuk.Mi teszünk hozzá és mi veszünk el belőle.
A ház csak megteremti a feltételeket ahhoz,hogy létrejöhessenek ezek az összejövetelek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése