Rengeteg dolog tölt el örömmel,de a legjobban azok a dolgok kötik le a figyelmemet,melyekkel alkothatok.Teljesen mindegy mi lesz belőle a végén,a lényeg,hogy szép dolgot teremtsek elő.
Így nem meglepő,hogy hirtelen ötlettől vezérelve varrtam már függönyt,sorozatosan ruhákat tervezek,mézeskalács házikót sütök Karácsonyra,töklámpást Hallowinre,szülinapi tortát gyártok,melyet aztán az égig magasztalnak,és még sokáig sorolhatnám...
Az egyik ilyen dolgot kiemelném,talán azért,mert kaptam elég visszajelzést,hogy érdemes lenne többet foglalkoznom vele.Ez pedig a rajzolás.Természetesen az előbb felsorolt dolgokhoz kellő kézügyesség is szükséges,mint ahogy ehhez is.Ami alap, és megvolt már gyermekkoromban is.
Csak soha nem figyeltem(ek) oda rá,soha nem tanultam,fejlesztettem,csiszoltam.
Sokkal később,felnőttként jöttem rá,hogy ez a dolog mennyire fejleszthető.Miután minden nappal
jobbakat készítettem.Merthogy maximalista lévén soha nem vagyok elégedett,így újra és újra nekiülök,hátha jobban sikerül a következő.És én magam is döbbenten látom a fejlődést,amit saját magam tapasztalatai révén fedezek fel.
Néha olyan jó leülni és kikapcsolni az agyamat és csak erre összpontosítani.Kizárni a külvilágot,a betegessé vált rohanást,az idegbeteg embereket.Rajzolni és megnyugodni....
És talán az sem véletlen,hogy a házunk építésekor amikor elsőként felfedeztem a hatalmas padlást,egyből az jutott eszembe,milyen szuper lenne berendezni egy amolyan elvonulós,rajzolós,festős szobának...egyszer...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése