Egy ismeretlen beteg kislány,akire még az is felkapta a fejét,akinek nincsen gyermeke,férfi és nő,öreg és fiatal,mindenki akinek odabent,valahol legbelül,mélyen a szívében érzései vannak.
Tavaly rengetegszer szóltak róla a híradások,így engem is megérintett ez a két ember.
Két ember,mert egy édesanya elkeseredett kűzdelméről,emberfeletti harcáról is szólt ez a szomorú történet.A kis Lara és az Ő édesanyja...
Az a szívbeteg kislány,aki életének kilencven százalékát kórházban töltötte.
És az az édesanya,aki egyedül,apa nélkül vágott bele a harcba,olyan méltósággal és erővel,amire csak egy anya képes,aki ősi ösztöneivel meg akarja menteni a gyermekét.
Ő nem sejtheti,mert nem volt alkalmam,hogy elmonjam,de sokszor belőle merítettem erőt,a
teljesen más típusú,ehhez képest csip-csup gondjaim elviseléséhez.
Felkutattam őket és telefonon is beszéltünk,szerettem volna segíteni....
Persze nem öntelt Istenségnek képzeltem magam,de lelki támogatásomat ajánlottam fel neki.
És nem zárkózott el,hanem hálás volt,kedves és barátságos.Olyannyira,hogy tavaly Húsvétkor még arra is vette a fáradtságot,hogy felhívjon és boldog ünnepeket kívánjon.
Vele örültem(és merem állítani egy ország is)amikor megtörtént a műtét.
Én azt hittem jól vannak,hogy vár rájuk egy új élet....
Én azt hittem vannak boldog befejezések és nem csak a mesékben...
Rendkívüli módon lesújtott,hogy nem így történt...
Nem fogom kimondani AZT a szót,ami nyílván való,mert szerintem képtelenség kimondani.
Neki egyszerűen csak vissza kellett térnie...
Hiszen aki csak ránézett,tudja miről beszélek...
Egy angyal volt és vissza kellett mennie.....
Ha egyszer valaha az édesanyjának lesz ereje elolvasni ezt a bejegyzést,talán egyetért majd velem....
Jó utat kicsi Lara.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése