Ma befizettük az ebédet..
Készül a tanterem..
Újabb fejezet,ami nyolc hosszú évet takar...érettségiig..
Lássuk,mi előzte meg ezt..
Hatalmas szeretettel fogadtuk első szülött gyermekünket..
Felkészültünk,nagyon vártuk,akartuk..
Volt miből táplálkoznia.Érzelmileg és értelmileg.
Ami szerintem nagyon fontos,és mindennek alapja.
Négy év otthon velem,sok verssel,énekkel.
Sohasem gügyögtünk hozzá,értelmes kisemberként bántunk vele.
Nagyon sokat tanítottuk...állandóan,folyton...
Megállás nélkül beszéltem hozzá....
Nyílt szívű és nyitott a Világra.
Olyan lélek,aki könnyedén beszippantja az információkat,anélkül,hogy tudná,épp tanul.
Aztán négy év ovi,kitűnő pedagógusokkal,véletlenszerűen összeválogatott átlagon felüli képességű gyerekekkel.Rengeteg irodalom,kézművesség,ének..
Aztán négy év általános iskola kellően szigorú,de kitűnő pedagógussal,aki szinte az első héten felismerte Bogi képességeit.Kerületi versenyek,megszámlálhatatlan oklevél,aranyérem,fuvola fellépés,jutalomkönyv.
Országos második helyezés felvételi írásbeli és szóbeli a gimnáziumba...
És itt tartunk most...
Hogy sokat tanult e?Egyáltalán nem!
Mindezt úgy érte el,hogy laza volt,görcsöktől mentes,vigyorgó.
Szinte soha sem tanult..
Büszke vagyok rá,és biztosra veszem nem töri meg a szériát!
Ő egyszerűen ilyen!
Nekünk pedig az a dolgunk csupán,hogy terelgessük,szeressük,biztosítsuk a hátteret...
A képek a téli felvételin készültek.
:)
VálaszTörlés