Miért nézik hülyének ma az embereket Magyarországon,amikor állást keresnek?

Évek óta nem találom a helyemet...
Amióta a gyerkőcök oviba kerültek.
Ha 30 évvel korábbra vissza mennénk,teljesen természetes lenne,hogy egy anyuka,
akinek két pici gyereke van dolgozik mondjuk egy irodában,bejelentve 8 órát,aztán hazamegy,összeszedi a gyermekeit és családanyai teendőit is simán el tudja rendezni.Ha ez az anyuka nem akart karrierista piranha 
lenni,akkor azt megengedték neki.Régen.Lehetett pénzkereső,érezhette az önállóságot,függetlenséget,,hozhatott önálló döntéseket,lehettek kollégái,főnöke,érhették sikerélmények,érezhette magát fontosnak,DE nem vették el tőle az élet értelmét,amiért egy nő megszületik...vagyis,hogy gondoskodjon,anya és feleség legyen.
Nem kellett választania!Most kénytelen!
Tegnap megint porba hullott egy állás lehetőség számomra.És nem ez a legfájóbb,hanem az,AHOGYAN...
Úgy éreztem rám akarnak kényszeríteni valamit,amit egyáltalán nem akarok,nem erről volt szó,csőbe húznak.
Úgy éreztem választhatok a két rossz közül,eleve nem születhet jó döntés.Vagyis vagy éhen halok és nem dolgozom,vagy dolgozom,de pénzt nem keresek és olyan döntésekre kényszerítenek,amit rémálmaimban sem akarok..
Én csak egy irodai állást akartam,amit tudom,hogy 100 %-osan ,sőt maximalista nőként 1000%-osan el tudtam volna látni.Nem akartam meggazdagodni belőle,mert anya vagyok,nem vállalhatok olyat ,ami teljesíthetetlen,vagyis,hogy családfenntartó karrier orientált,12 órákat dolgozó nő leszek.
Az első döbbenet,hogy hogy viszik bele az embereket a kényszervállalkozásokba.Ők kijelentik monopol helyzetükből adódóan,hogy nem jelentenek be,ha tetszik ,ha nem ,ez van!Váltsd ki a vállakozóit,fizess,ha dolgozni akarsz.Igaz,hogy totál bizonytalan,hogy tudsz e összekaparni annyit,hogy egyáltalán a járulékokra összejöjjön,de nincs más választás....
NEM VÁLTOM KI!!!!!
Majd ha lesz egy hatalmas,szuper ötletem,amihez tőke is társul,és széles mosollyal az arcomon,égető vággyal,teljes szívemmel akarom,vállalkozni fogok.Örömmel állok majd sorba és örömmel fogok belőle pénzt keresni és kifizetni belőle,amit kell.De mi az,hogy köteleznek rá?A mostani válság kellős közepén?!
Ennek nem szabadna megtörténnie senkivel.Merthogy én elég karakán nő vagyok,de egy könnyen befolyásolható valakit úgy be visznek az erdőbe,hogy még a lakása is rámehet...
Következő döbbenet:fizessek ki egy tanfolyamot 25.000-ért,ami kötelező persze mondanom se kell,amiről egyébként van végzettségem,de ez jelen esetben a kutyát sem érdekli..
HÁT NEM VÉGZEK EL!!!!
És felháborodok,hogy én könyörgöm azért keresek munkát,mert nincs pénzem,ellenben van kettő darab gyerekem.Nem azért keresek állást,hogy én fizessek,hanem,hogy dolgozzak és nekem kifizessék  az árát,amiből aztán eltarthatom magunkat.
Szóval ezek után lehettem volna egy biztosítónál "üzletkötő",amit egyébként már egyszer kínomban próbáltam,de mindenki tudja,hogy ez miről szól...írj össze 100 ismerősödet,akiket majd zaklatnak a Te nevedre hivatkozva,ezzel úgy megutálva téged,hogy nem maradnak barátaid és mindezt azért,hogy jobban dagadhasson a felső vezetés zsebe.Azt is megemlíteném,hogy amikor évekkel ezelőtt próbálkoztam és az ismerőseim még csak annyit tudtak,hogy hová jelentkezem,kitett kézzel felkiáltottak:de ugye minket nem fogsz zaklatni?!No meg azt,ha totál véletlenségből megkötsz 1 üzletet,és az ügyfél nem fizeti,háááát neked kell visszaadni a pénz,amiért egyszer megdolgoztál.Jó üzlet!!!!
HÚÚÚÚÚ DE JÓ!
Természetesen én végig abban a hintában ültem,hogy én egy ügyfélszolgálati,irodai,bejelentett munkáért teperek kérem szépen,mert hát ugye úgy csűrik-csavarják biztosítós nyelven,késleltetett,csöpögtetett információval,hogy ne tudj felállni az első 2 perc után.
IGEN felháborodtam!Mert évek óta csak ilyen állásokba ütközök.Olyan nagyok az igényeim?!Nem akarok karriert!De nagyon akarok pénzt keresni,mert e nélkül képtelenség élni.Dolgozni szeretnék!Nyílt,világos beszédet!Nem körülírásokat,körmönfont hazug behúzásokat.Reggel be szeretnék menni,tisztességes,korrekt munkát adni,maximálisan megdolgozva minden magyar forintért és nyugodtan aludni este.
A düh,az indulat,a kétségbeesés,a felháborodás olyan mértékeket öltött már bennem,hogy szavakkal el nem mondható!És egyre jobban érlelődik bennem,hogy itthon egyáltalán nincs jövő....
Tegnap már zokogtam,hogy ilyen megtörténhet,immáron sokadszor velem,számolni sem merem....
És még hányan érezhetnek így nap,mint nap?